Detti

Jó, hogy van net. Engem hajt, ha látom, hogy mások milyen dolgokat készítenek, mert én is egyből kedvet kapok.  Most éppen a patchwork érdekel. Nem az a hagyományos „varrjunk négyzetekből takarót ”- típus. Én inkább a nagyobb kreativitást megkívánó aplikálós fajtát részesítem előnyben. Na jó: ez csak az én véleményem!  Nagyon tetszenek a gyerekeknek készített faliképek Halász Edittől.

Ezen indíttatásból én is próbáltam készíteni ilyesmi párnahuzatot, de ismételten figyelmeztetett a varrógépem, hogy ő bizony nem hajlandó velem ilyen huncutságokra. Inkább makacskodik, ugyanúgy, mint a vastagabb anyagoknál.  Először még azt hittem én nem bánok vele kíméletesen, de nem erről van szó: semmi olyat, ami egy gyakorlott varrónő szintjének megfelelő tevékenység, nem hajlandó megcsinálni, vagy ha igen az is csak valami nagy véletlen következménye. Tehát arra a következtetésre jutottam, hogy ő tényleg csak a legfontosabb és legegyszerűbb dolgokra hajlandó, így mi nem vagyunk egymással kompatibilisek.

Elkezdtem keresgetni komolyabb gépet és akárhányszortaláltam valami jónak tűnőt: szólt valami bennem: „hagyd abba, mert jó a te régi és első saját géped”. Na jó nem is olyan régi, 4 éves és annyira a sajátom, hogy egyedül vettem életem első fizetéséből! Az első saját dolgom: függetlenségem jelképe. És első, mert van egy másik is, de az másra jó! Szóval azon gondolkodom, hogy lehet, hogy jobb dolga lenne egy másik gazdánál és én beszereznék egy komolyabb hímző-, quilt- és varrógépet. Olyat is találtam ami nemezelni is tud, szóval lehet, hogy most egy darabig csak vajas kenyeret eszek, de mindenképpen szeretnék befektetni egy ilyen csodamasinába!

No de miket is készítenék én akkor, ha már megvettem egy ilyen gépet? Gyereksapkát, gyerekruhát, babákat, faliképeket, takarókat… stb. Szóval lenne dolgom bőven.  

Baba téren meg most áll a bál: elfogyott a tömőanyag és olyan meleg van, hogy én ezért inkább nem indulnék el a városba. Legközelebb csak szeptemberben mutatok babát! Viszont az utolsó adag tömőanyag Gréta kisbarátjának: Hangának a babájára ment el, ami ugyanolyan, mint Grétáé!

Élvezzük a nyarat továbbra is!

Azt hiszem, egyre inkább szeretem a nyarat! Jó a levegőn lenni, jó sétálni és még jobb az én nagy lányom után rohangálni! Felmászik a teraszrácsra, a fotelbe és a székkel is próbálkozik. Szép dolgokat mond: szerere, babadada, ladda, aja és ata. És mi még attól féltünk, hogy lassan tanul meg beszélni.

Felfedezi a tetsrészeit, tudja hova kerül a zokni, a nadrág és a pulcsi. Az ujjakkal még bajban van, de sebaj. Így jött az ötlet, hogy Gréta kapjon egy nagyobb babát, ami egy kicsit eltér a többi általam készítettől. Így nekikezdtem. Egy country stílusú babára gondoltam nem túl bonyolult szabásmintával. Végre találtam egy mintát, majd egyik este meg is varrtam a testét, de a ruhájára és a hajára már nem volt időm.  Reggel, amikor Gréta meglátta, mintha a mennyországot találta volna meg: repült kitárt karokkal a baba felé, majd, amikor megfogta: megölelte és megpuszilta! Előző este csak gombostűkkel jelöltem be a száját és a szemét, így gyorsan elvettem nehogy megszúrja magát, és itt el is tört a mécses, de nagyon. Délelőtt muszáj volt az arcával végeznem miközben ő körülöttem toporzékolt, adjam vissza a babáját! Ezután a déli alvás idején megcsináltam a ruháit is és délutánra kész is lettem a nagyjával: Gréta boldog volt és örült a kopasz babájának. Vittük boltba, sétálni. Másnap a haja is meglett, beteljesedett az öröm! Örömmel jelentem: elkészült Budai Gréta első szeretett babája: Gyöngyi baba (mivel gyöngy a szeme).

Május a virágok hónapja volt nálam: tele lett virágokkal a terasz! Szeretem nézni ezt a nagy változást! A táj és a virágok együtt elképesztő egységet alkotnak. Kiegészítik és feldobják egymást. Meleg van, sokat vagyunk kint a teraszon, bár félek, mert Gréta mászik!Kint eszünk hétvégén reggelit cseresznyézünk és lett egy új lakónk is: Manócska! Ő egy Gnoomy, akit már régen vártunk és most meg is érkezett, nem is akárhogyan! Már hónapok óta nézegettem a boltban, de túl drágának véltük, így mindig csak csodáltam. A szülinapom előtt pár nappal Petivel bementünk a boltba, amikor megláttam, hogy már nincs kitéve: a kétségbeesés feneketlen poklába estem, ahol az embert a sírás fojtogatja. És amikor már majdnem teljesen átadtam magam az érzésnek Peti fizetett. Csak amikor kimentünk a boltból, akkor esett le: Ő vette meg és nem a másik kirakott manót, hanem azt, amelyikre már oly régóta vágytam! Így került hozzánk a teraszra Manócska, aki csalogatja a madarakat és a mackók legjobb barátja! Remélem szeret majd nálunk élni! (Gréta is odavan érte!)

Egyre jobb itt lakni!

És a kedélyek lenyugodtak…..

Végre kezd vége lenni a zűrös időszaknak!

Jön a Húsvét- vele a nyuszi és nemsokára az én nagy lányom is 1 éves lesz! Hihetetlen! Eltelt 1 év és rengeteg dolog történt velünk.

 De inkább egy kis nosztalgia: Tavaly, azaz 2007 márciusában már nagyon vártuk Gréta megérkezését, és sejtettük, hogy nem kis súllyal jön a világra, mert kb. egy elefántnyi terhet éreztem magamon. De a hónap végén már kezdtem nyugtalan lenni, hogy mikor akarja már végre megmutatni magát. Mivel már túlléptem a 40-dik terhességi hetet, mondta az orvos, hogy szombaton is menni kell szívhang vizsgálatra, csakhogy biztosra menjünk. Mi így is tettünk: elmentünk szombaton és a vizsgálat közben már nagyon nyugtalan volt Grétus. Talán szólni akart, hogy ne nagyon menjünk messzire.

Mi mégis elindultunk haza, majd a Római fürdőnél a hévről leszállva, már Petinek is mondtam, hogy talán itt ma esemény lesz.  

Elindultunk a Rozgonyi Piroska utcán a házunkhoz, amikor valami nagyon vicces madárhangra lettünk figyelmesek: egy nagy fakopáncs a fa tetején ülve röhögött! Olyan hangja volt, hogy olyat még nem hallottunk. Álltunk a fa alatt és nevetve hallgattuk kb. negyed óráig. Sem előtte, sem utána nem hallottunk hasonlót.

Egyre nehezebben ment a séta, már nagyon vártam, hogy otthon lepihenhessek, de otthon ismét fura dologra figyeltünk fel: kis szarkák serege repült a házunk melletti fákra. (Na ilyet sem láttam még soha!!!) Rikácsoltak, kiabáltak, sívítottak, mi meg megint csak nevettünk. A kismacskánk sem hagyta szó nélkül a dolgot, ő meg nyávogott. Aztán egyszer csak Zutty: a madarak egyszerre kezdték lesza…ni az erkélyt. (Szép látvány volt….)

De ekkor már inkább a 8 perces fájásokra próbáltam figyelni. Ismerőst hívtunk, aki bevitt a kórházba.

Gréta másnap hajnalban megszületett, de nem tudom pontosan megmondani, hogy mikor, mert közben volt egy óraátállítás is, és ettől máig össze vagyok zavarodva.

6 napi kórház után végre hazamehettünk, és legnagyobb örömünkre, hazaértünkre rügyezni kezdtek a fák, a cseresznyefák virágba borultak és a tulipánok kinyíltak. Vége lett a télnek, megérkezett a tavasz és vele együtt Gréta, akit maga a természet köszöntött a legszebben!

Be lett fizetve a fele illeték! Igen csak a fele, mert a másik felére részletfizetést kértünk! Aztán a Wc kezd szétesni. …. …. ….

Sebaj! Minden háztartásban előfordul, hogy valami tönkremegy. Januárban a víz folyik szét a lakásban, júniusban kell a klímát beszerelni. És lehet, hogy karácsonykor meg a tv-t kell kicserélni újra.

Mindig van tennivaló. De mi a helyzet a mi esetünkben?

Szeptember: Lakásvásárlás: a szerződés aláírása, bekrepál a tv és a porszívó. Oksa, akkor veszünk újat, ez még belefér.

Október: A lakás felmérése után tervezgetése a felújításnak. Első heccre kb. fél millió lesz! Erre tönkremegy a vasaló és a hajszárító! Na ez már nem olyan egyszerű! Akkor nem olyan sok dolgot csinálunk, ÉS KIHAGYJUK A WC-T!!!

November: Közeledik a költözés: De mikor lesz már meg a hitel? 15-e, megvan.  Költözhetünk? Nem! (Mindeközben az albérlet tulajdonosa már talált november végétől egy új bérlőt!!!) Az ex tulajnak problémái vannak a bankjával, így nem költözhetünk még.  DE AKKOR MOST MI LESZ???              Rengeteg szervezés és csalódás után haza kellett mennünk Érdre! Minden cuccunkkal együtt! Na ez igazi PÉNZKIDOBÁS!!!! Ráadásul nagy pénzkidobás!

December: Sikerült megegyeznünk a tulajjal, hogy bérleti szerződéssel mienk a lakás, 0 Ft-os díjjal!

Ok: ha már így alakult, akkor legalább kifestünk. Mi max. 100 ezerrel számoltunk, végül 190 lett!

Hoppá!  Költözés ismét 12-én, végre már a saját lakásunkba!! De jött a Karácsony= 100 e!

Azóta számlák, bútorok és Illeték!

Most rosszalkodik a Wc. (A lefolyó cső szétesik, a víz barna!) Azt hiszem csak a Wc felét fogjuk kicserélni, akkor csak a fele fog szétesni. Vagy… részletfizetéssel fogjuk megcsinálni, (de akkor is csak felét) hogy nehogy az Apehhel gyűljön meg a bajunk.