Miért is olyan fontosak ezek? Mert ezek nélkül nagyjából élni sem tudok. Ez akár túlzás is lehetne, de nem az. Mostanság igen feszült voltam, mivel nem nagyon van még ismeretségem itt Szentendrén. Ettől elég elhanyagoltnak éreztem magam, és mint a legtöbb „művészlélek ” én is elkezdtem volna ismét rajzolni, úgyis kellene tervezgetni egy-két dolgot, meg referencia munkát is kéne gyártani. Gondoltam előszedem a féltett, éveken keresztül gyűjtögetett és nagy becsben őrzött ceruzákat. Egy kisebb táskányit sikerült összeszedegetni. 3H, 2H, H, HB, B, 2B, 3B, 4B, 5B, aquarell ceruzák, színes ceruzák, 4-5 spéci Rotring, 2 méregdrága tus, egy pár szénceruza, kréták, sniccer, kisebb vonalzó, körző és radír volt a tartalma. Talán az értékük is szemrevételezendő, mert például a tusokra egész sokáig vártam mire meg mertem venni. Meg aztán benne volt annak a díszdobozos aquarell-készletnek a tartalma, amit 19. születésnapomra kaptam a kedves férjemtől.  No, meg itt van a radír is. Én az elefántos Koh-i-Nor-ban hiszek. Persze ez azért változó, de azt használom a legtöbbet. És most nincs! És a környéken nincs is olyan írószerbolt, ahol lehetne vásárolni ilyet. Pedig ha ceruza van is, kell a radír is!

Talán egyszer sikerül megint olyan jó kis gyűjteményt összehozni, mint az előző volt. De addig is, ha valaki esetleg találna valahol egy fekete-szürke Samsonite fényképezőtáska szerű tatyót tele jó kis cerkákkal: hívjon.

 

Olyan jó Szentendrén! Csodás a kilátás, mesés a levegő. Jó lenne sétálni. De nem igazán ment a dolog az elején, mert akkora kátyuk vannak a járdán, hogy simán kitörik egy átlegos babkocsi kerekét. Tehát a költözést követően nagyon megutáltuk a járkálást, pedig az nem egy szerncsés dolog, ha új, ismeretlen helyre költözik az ember. Fel kellene deríteni a boltot, gyógyszertárat, zöldségest, dvd kölcsönzőt, bölcsit és nem utolsó sorban a többi kismamát. Így haramdik alkalommal is elkezdődött a babakocsi hajkurászás: legyen nagy kereke- lehetőleg 3, legyen szemből is tolható (mert Gréta utazás közben szeret velem bezélgetni), és nem utolsó sorban ne legyen túl nagy, mert nincs autónk, így marad a Volán, BKV megoldásos közlekedés. Ki is lett nézve a megfelelő babakocsi és egész olcsón. Megvettem, majd 3 nappal később eladtam az első babakocsit, amit még a Manó születése előtt vettünk, így egész olcsón jött ki a szentendrei közlekedéshez való igazodás.

Mostmár nagyon szeretünk járkálni!

Vettünk végre saját lakást! Nem újat- hanem régit, használtat, felújítandót....ahogy tetszik.

Ennek igazán örülünk, mert olyan csodálatos, végre nem albérlet. Persze ez jó, mert így nem kidobjuk a pénzt, hanem a saját lakásunkra költjük.

DE hogy is van ez az egész?

 

Már évek óta gondolkodtunk, hogy lakást kéne venni, mert ez az albérletesdi, nem túl jó móka. Az első gondolat az volt, hogy újat veszünk, mert avval olcsóbban jön ki az ember. Nincs illeték, van szocpol és nem kell aggódni, hogy mi folyik a wc-ből. De nem sikerült olyat találni, ami igazán jó lenne. Vagy nagyon rossz helyen épülnek, ahova nem szívesen költöznénk, vagy nagyon drágák. Meg aztán egyszer voltunk Szentendrén látogatóban, amikor olyan helyre találtunk, ahol szívesen élnénk. Így elkezdtünk a környéken keresgélni. Találtunk is. 59 m2, 1+2fél szoba és egy hatalmas tersza van. DE.......

Fel kell újítani egy csomó mindent és az ára is elég magas lett. Persze így, hogy használt már olyan sok kedvezményt sem adnak a bankok. Így majdnem fél millió ment el ügyintézésre. Plussz még a felújítás is nagy pénz lesz.....De csak lesz, mert mostmár NINCS!!! Öszzegzésül mi fizetünk azért, hogy bajosabb lakást vásárolunk.

MIVEL még az illeték is itt a nyakunkon: fejenként 500 ezer. Nem olyan sok ez.... Csak ne kellene elintézni a részletfizetést: Mert ahhoz be kell bizonyítani, hogy: Csak a férjem keres, hogy minden számlát fizetünk (víz, villany, kábel tv, internet, biztosítás, távhő, szemétdíj, közös költség,havi törlesztő ), hogy tápszerrel etetjük még a gyereket, hogy közlekedünk, hogy a háznak a fele, ami nevemen terhelt. Nem is olyan nagy baj ez. Szívesen elküldök én mindent.

De! Nem olyan egyszerű ez sem, mert még nem érkeztek meg a számlák, (még nem mindegyik van a nevünkön), ugyanakkor az adóhatóság 8 napon belül kéri ezeket.

 

Na mi ilyenkor a teendő? Hát tűrni. És örülni, hogy végre saját lakásban lakunk!!!

 

 

Talán blogolni nekem teljesen felesleges, mert nem igazán történnek olyan dolgok, amik nagy komolysággal bírnak. Viszont vicces kis események vannak az életemben, ami néha bosszantó, kesergő, de a legtöbbször mulatságos és aranyos.

Tehát csak olyanoknak ajánlom magam, aki elviseli a bolond dolgokat.

Vannak események melyek a legtöbb anyával megesnek (egy új fogacska, egy huncut vigyor, egy szál rózsa a kedvestől, mert gondolt ránk) és igazán jó érzéseket keltenek. Ezek most életem központjában állnak. Lehet, hogy ez egy szinglinek uncsi lenne!

A lényeg, hogy én alapvetően olyan ember vagyok, aki szeret bolondozni, komolytalankodni. Szeretem a szép dolgokat, azokat amiktől másoknak jobb kedve lesz, de mióta megvan Gréta azokra is reagálok, amik felháborítanak. (utálom a valóságshowkat, az eperfagyit, a Micimackót és a régi buszokat, vonatokat)

 

Amikor éppen nem a babámmal játszok (pelenkázom, etetem, mosom a ruháit, porszívózom a szobáját), akkor törekszem arra, hogy tanuljak. A KREA művészeti suliba jártam mielőtt Gréta megszületett, de még nem sikerült befejezni, pedig  nagyon érdekel. Szeretek rajzolni (bár mostanában nem sikerült időt szánni rá), épületeket tanulmányozgatni, ingatlanokkal foglalkozni, felújítgatni. Utóbbitól Peti, a férjem, mindíg frászt kap (megértem)!

 

Célom, hogy minnél több vicces élményemet írhassam meg, ne csak én kacorásszak már magaban!