Azt hiszem, egyre inkább szeretem a nyarat! Jó a levegőn lenni, jó sétálni és még jobb az én nagy lányom után rohangálni! Felmászik a teraszrácsra, a fotelbe és a székkel is próbálkozik. Szép dolgokat mond: szerere, babadada, ladda, aja és ata. És mi még attól féltünk, hogy lassan tanul meg beszélni.

Felfedezi a tetsrészeit, tudja hova kerül a zokni, a nadrág és a pulcsi. Az ujjakkal még bajban van, de sebaj. Így jött az ötlet, hogy Gréta kapjon egy nagyobb babát, ami egy kicsit eltér a többi általam készítettől. Így nekikezdtem. Egy country stílusú babára gondoltam nem túl bonyolult szabásmintával. Végre találtam egy mintát, majd egyik este meg is varrtam a testét, de a ruhájára és a hajára már nem volt időm.  Reggel, amikor Gréta meglátta, mintha a mennyországot találta volna meg: repült kitárt karokkal a baba felé, majd, amikor megfogta: megölelte és megpuszilta! Előző este csak gombostűkkel jelöltem be a száját és a szemét, így gyorsan elvettem nehogy megszúrja magát, és itt el is tört a mécses, de nagyon. Délelőtt muszáj volt az arcával végeznem miközben ő körülöttem toporzékolt, adjam vissza a babáját! Ezután a déli alvás idején megcsináltam a ruháit is és délutánra kész is lettem a nagyjával: Gréta boldog volt és örült a kopasz babájának. Vittük boltba, sétálni. Másnap a haja is meglett, beteljesedett az öröm! Örömmel jelentem: elkészült Budai Gréta első szeretett babája: Gyöngyi baba (mivel gyöngy a szeme).

Május a virágok hónapja volt nálam: tele lett virágokkal a terasz! Szeretem nézni ezt a nagy változást! A táj és a virágok együtt elképesztő egységet alkotnak. Kiegészítik és feldobják egymást. Meleg van, sokat vagyunk kint a teraszon, bár félek, mert Gréta mászik!Kint eszünk hétvégén reggelit cseresznyézünk és lett egy új lakónk is: Manócska! Ő egy Gnoomy, akit már régen vártunk és most meg is érkezett, nem is akárhogyan! Már hónapok óta nézegettem a boltban, de túl drágának véltük, így mindig csak csodáltam. A szülinapom előtt pár nappal Petivel bementünk a boltba, amikor megláttam, hogy már nincs kitéve: a kétségbeesés feneketlen poklába estem, ahol az embert a sírás fojtogatja. És amikor már majdnem teljesen átadtam magam az érzésnek Peti fizetett. Csak amikor kimentünk a boltból, akkor esett le: Ő vette meg és nem a másik kirakott manót, hanem azt, amelyikre már oly régóta vágytam! Így került hozzánk a teraszra Manócska, aki csalogatja a madarakat és a mackók legjobb barátja! Remélem szeret majd nálunk élni! (Gréta is odavan érte!)

Egyre jobb itt lakni!